Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 20-ai ószövetségi igéjét olvasom, Ézs 63,9-ből: „[Az ÚR] maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.”
A kiszabadítás az Ószövetségben a rokonjog területére tartozott. A tehetős rokon joga és kötelessége volt kiváltani a nehéz helyzetbe került hozzátartozót. Erről van itt is szó. Tönkrement, mindenét eljátszott, koldusbotra jutott, rabszolgasorba züllött népét magáénak vallja az Úr, és ezért kiváltja. Számos példát találhatunk erre a Bibliában. Azért fontosak számunkra ezek a régi történetek, mert azt hirdetik, hogy van szabadulás. Akkor is, ha magunkat kevertük bajba, akkor is, ha elfordultunk a Szabadítótól, ő mégis képes kiemelni minket bűnünkből, függőségeinkből, gyengeségünkből, fenyegetettségünkből.
Hangsúlyozza ez az igénk, hogy ezt személyesen hajtja végre, nem követet vagy angyalt küld. Ez a böjti idő még inkább emlékeztet bennünket ennek az igazságára, amikor Jézus keresztjét állítja a középpontba. Isten nemcsak hogy személyesen intézte a szabadításunkat, hanem a legnagyobb áldozatot is vállalta érte. Ennyire magához tartozónak vall bennünket. Isten így cselekszik: tehetős rokonunk, aki helyt áll értünk. Ezt hirdeti a kereszt. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!