Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató február 13-ai újszövetségi igéjét olvasom, Jn 1,16-ból: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
Úgy vall ez az ige Isten kegyelmének kiáradásáról, mint újabb és újabb hullámokról. A gondolatainkat mostanában inkább a járvány egymást követő, sőt egymást érő hullámai töltik ki. Úgy érezhetjük, mintha egy kiapadhatatlan forrásból újabb és újabb lendületet nyerne, követhetetlenül áradna a betegség.
Ez az igénk azt hirdeti meg, hogy ez még inkább igaz Isten kegyelmére. Isten ajándékainak tárháza kimeríthetetlen. A mi erőnk, türelmünk, szeretetünk, ismeretünk kimerül. De az ő irántunk való jóindulata, a mi javunkra használt bölcsessége és hatalma nem fogy el. Újabb és újabb hullámokban tapasztalhatjuk meg.
Isten áldásának, a vele megélt közösségnek továbbgyűrűző hatása van. Ha a napom egy részében, életem egy szeletében teret nyer, akkor ezután hatással lehet a többi területére is. Ha engem formál az Istennel való közösség, akkor ez hatással lesz azokra is, akikkel én kapcsolatban vagyok.
„Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” Isten kegyelmének ez a korlátlan áradása igenis határt szab a bajnak, nem engedi azt szabadon. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!