Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató december 19-ei újszövetségi igéjét olvasom, Lk 10,20-ból: „Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
Csalódásunk, félelmünk, elbizakodottságunk oka egyaránt az, hogy lelkiállapotunkat, sikerélményünket attól tesszük függővé, ami a látható világban történik. És ami itt értékesnek látszik, azt könnyen elveszíthetjük, van mi miatt szomorkodnunk. Ez nemcsak a hangulatunkat teszi ingadozóvá, hanem a reményünket is rövidlejáratúvá, olcsóvá fokozza le. Változékony, másodlagos kérdések miatt tartunk a holnaptól. Vagy éppen értéktelen, tiszavirágéletű apróságokat szorongatunk, és nem vesszük észre az igazi kincset.
Jézus szava feljebb emeli a tekintetünket. Igazi örömünk forrása ugyanis nem a mindennapi sikerekben és nem a saját, elfogyó erőnkben van, hanem elvehetetlen helyen, Isten kegyelmében. Ahogyan Illyés Gyula írja Haza a magasban című versében: „Mi gondom! – áll az én hazám már, / védőbben minden magasságnál.”
Fel van írva a nevem a mennyben, ez azt jelenti: Istené vagyok. Keresztségem őhozzá kapcsol, számon tart engem, maradandó közösségem van vele. Ez elég ok az örömre akkor is, ha sokféle baj és csalódás ér. Állandó örömünk lehetne, ha nem a mulandóra néznénk, hanem az Istennel való megtartó közösségre. Van minek örülnünk. Ámen.
Isten velünk! Erős vár a mi Istenünk!