Ünnepi beszéd a 2008. augusztus 20-ai városi ünnepségen

Tisztelt Jelenlévők! Kedves Ünneplők!

Engedtessék meg nekem, hogy most olyanokhoz szóljak, akik talán nincsenek is jelen, és kérem, ha rájuk ismernek, adják át nekik szavaimat!

Tehát: Kedves Ifjú Barátom!

Nem tudom, eljöttél-e ma velünk ünnepelni. Megérteném azt is, ha nem. Megérteném, ha azt mondanád, eleged van a múltból, abból, amit készen kaptál, amit rád akarnak sózni, te magad akarod felépíteni életedet, és nem másokét továbbélni. Mondhatod, hogy nem érdekelnek a hagyományok, az érdekel, amit te teszel le az asztalra. Megértem, ha úgy érzed, nem 1000 ével ezelőtt, hanem most akarsz élni, boldogulni. Való igaz, nagyon sok frázist hallhattál a múltról, államalapító királyunkról. Örülök, ha semmit nem fogadsz el kritikátlanul, gondolkodás nélkül. A múlt ünneplését sem.

Csak hát tudod, annyi mindent készen kapunk. Életünket, anyanyelvünket, szüleinket, hazánkat, a várost, ahol élünk, a kort, amelyben születtünk, de még szemünk színét is. Ha nem érdekel az, amit kaptunk, önmagunkra mondunk nemet. Mert igenis ők, a régiek adtak neked egy országot, amelyben otthon érezheted magad, ők adtak neked egy nyelvet, amelyen énekelhetsz, viccet mesélhetsz vagy szerelmet vallhatsz, és ők hagyták rád a hitet, hogy imádkozhass, ha úgy érzed, kérdőjelekkel lett teli az égbolt fölötted. Ők adtál az alapot, amire te építeni szeretnéd jövődet. És ismered a jézusi példázatot a homokra és a biztos alapra épített házról: ha jó az alap, tartós lesz a ház is.

István királyra nem azért kell emlékezni, mert a dicső múlt egy része, hanem azért, mert ő teremtette meg a jövő lehetőségét- neked is. Azért van helyed ebben a világban, azért van ez a koordináta-rendszer benned, azért tudsz magyarul, anyanyelveden gondolkodni, beszélni, örömet és fájdalmat kifejezni, mert István király annak idején megalkotta azokat a kereteket, amelyek megőrizték ezeket az értékeket- hogy te önmagad lehess, hogy tervezhess.

Kérlek, próbáld meg mindazt, amit előre, kéretlenül kaptál, ajándéknak felfogni! Nem tukmáljuk rád- de enélkül te sem lehetnél önmagad. És ha ajándék, akkor egyben kegyelem is, hogy megkaphattad- és légy hálás érte Istennek, és azoknak, akiken keresztül megkaphattad. Kérlek téged, ünnepelj velünk!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hegedűs Attila